Ki gondolta volna, hogy Newton többet foglalkozott a Biblia tanulmányozásával, mint korszakalkotó tudományos kísérleteivel? Meg volt róla győződve: az utókor a vallásos témájú írásai miatt fog emlékezni rá, nem a modern fizikát megalapozó felfedezései miatt. Ráadásul nem ő az egyetlen, aki szilárdan hitte: Isten művét fedezi fel kutatásai révén.
Ki ne ismerné Dan Millman nevét és a békés harcos történetét, melynek mozifilm-változatát milliók látták világszerte? Olvasd el a teljes sorozatot – és most a tiéd lehet egy Kreatív iránytű is!! Kívánjuk, hogy te is megtaláld a magad Szókratészét, bejárd segítségével a valódi Énedhez vezető felfedezőutat, és te magad is segíthess ebben másoknak.
Gondolj életed azon szereplőire, akik a legjobb hatással voltak rád, akik arra inspiráltak, hogy a legjobbat hozd ki magadból. Miért szereted, tiszteled őket? Van valami abban, ahogy veled bánnak, amitől úgy érzed, hogy „látnak téged”. A kifelé irányuló szemléletmód elsajátítása tanulási folyamat. Tanuljuk, hogyan lehet túllátni önmagunkon.
Mit ér a lelki fájdalmakkal küzdő, vagy épp létezését megérteni próbáló ember azzal, ha testi folyamatait lemérik és táblázatba foglalva az orra elé tolják? Míg legbelsőbb világában zajló folyamatokra csupán idegrendszeri és hormonális mechanizmusokként tekint, megfosztja magát a lelkéből fakadó minden csodától és szépségtől, ugyanakkor a fájdalom és a szenvedés minden továbblendítő erejétől, értelmétől, üzenetétől is.
Úgy érzed, te vagy a felelős más rossz kedvéért, problémáiért? Bármit megteszel, mert félsz az elhagyástól? Úgy érzed, nem számít a véleményed? Önbizalomhiányos vagy és eltűröd a méltatlan bánásmódot? Neked szól ez a könyv, ha szeretnél egészséges én-határokkal rendelkezni, nyíltan kifejezni a szükségleteidet, végsősoron egyenrangú és szabad kapcsolatban, önazonosan élni.
Lelkünk mélyén tudjuk és érezzük, hogy a mesék mélységes titkokat rejtenek: segítenek eligazodni a belső folyamataink, gondolataink, érzelmeink útvesztőiben, és megmutatják, hogyan kerüljünk harmóniába önmagunkkal és a világgal. A sajátmesék rólunk és nekünk szólnak, saját lelkünk üzen és segít tovább bennünket azon az úton, amelynek bejárására egykor bizalommal, hittel telve elindultunk.
Mindannyian szenvedünk be nem gyógyult sebektől, fejlődési traumáktól, feloldatlan konfliktusoktól és kielégítetlen érzelmi szükségletektől. Egymást segítve feltárhatjuk és gyógyíthatjuk ezeket, hogy ne szenvedjünk és ne bántsuk tovább akaratlanul környezetünket is, hanem kiteljesedett, boldog életet élhessünk.
Hogyan hassuk át szeretettel mindennapi tevékenységeinket? Mivel szeretnénk megtölteni élettereinket? Örömmel, hálával, művészi inspirációval, lelki melegséggel? Csak rajtunk múlik! A szükségszerű rutint most felválthatja egy új minőség, amely áldásos hatással lesz ránk, a családunkra, az otthonunkra vagy a munkahelyi környezetünkre. Hiszen minden, amit szeretettel teszünk, pozitív változást hoz életünkbe.
Ez az őszinte és érzelmileg kitárulkozó hangvételű könyv John Bradshaw talán legmaradandóbb műve. Szívbemarkoló történeteken keresztül mutatja be, hogy a fiatalon megtanult és felnőttkorba is magunkkal hurcolt mérgező szégyen miként válik a kényszeresség, a társfüggőség, a túlteljesítés iránti késztetés és a szenvedélybetegség fő mozgatórugójává, a könyv második felében pedig kiutat mutat a szégyen csapdájából.
E könyv sokkal többről szól a családi titkoknál: az olvasó betekintést nyerhet a családterápia módszerébe, miközben maga is egy gyógyulási folyamaton mehet keresztül. Ajánljuk mindazoknak, akik szeretnék jobban megérteni önmagukat, a családon belül betöltött szerepüket, családi konfliktusaikat, generációs örökségüket, válaszokat szeretnének kapni a családjuk életében felszínre kerülő, nehezen megmagyarázható jelenségekre.
A szív egy titok, egy misztérium. Nincs még egy olyan szervünk, amit ennyire összekapcsolnánk emberi mivoltunkkal, moralitásunkkal, és amivel ennyire azonosítanánk magunkat. A szív képes átalakítani a környezetében lévő rosszat, és képes minden ellentét feloldására. Nem áll bosszút, nem kényszerít és nem menekül el, hanem élő módon keresi és találja meg minden helyzetben a legmorálisabb megoldást.
E mélységesen emberi, a nehézségeket sem elodázó írás arra hív, hogy megváltoztassuk a halálról alkotott képünket. „Memento mori!” – emlékezzünk a halálra, hogy beragyogja életünket, és e fényben felismerjük, mi az, ami igazán fontos, és ne mulasszunk el egyetlen percet sem, hogy ezt az örömöt megosszuk másokkal. Ezt tette a szerző, Paul Kalanithi is.
