Jean Vanier

Jean Vanier teológus, humanitárius szakember és a Bárka-közösségek alapítója 1928-ban Genfben született kanadai szülők gyermekeként. Fiatalon a haditengerészet szolgálatába állt, előbb brit, majd kanadai kötelékben. 1950-ben lemondott katonai karrierjéről és filozófiát és teológiát kezdett tanulni a Párizsi Katolikus Intézetben. A torontói egyetem tanára lett, de 1964-ben elhagyta a katedrát mert spirituálisabb szolgálatot szeretett volna teljesíteni. 

Figyelme a sérült és hátrányos helyzetű emberek felé fordult. Még ebben az évben megalapította a Bárka közösséget, majd 1971-ben a Hit és Fény mozgalom létrejöttéhez is hozzájárult.

A Bárka közösségek, amelyekben egészséges és sérült emberek élnek együtt, az egész világon elterjedtek, jelenleg 50 országban működnek, ezreknek nyújtva otthont és emberhez méltó körülményeket. Ő maga nem volt pap, de mélyen vallásos ember volt, aki úgy éreztem Isten hívta el arra, hogy a legsebezhetőbbeket szolgálja. 

Rendszeresen szervezett zarándokutat Lourdes-ba és Rómába több ezer ember számára, akik jelentős része valamilyen fogyatékossággal élő volt. Mind a humanitárius tevékenysége, mind teológusi munkássága miatt nagy tiszteletnek örvendett. 1987-ben II. János Pál pápa személyesen hívta meg hogy vegyen részt egy laikusoknak szóló zsinaton, és hosszú időn át volt a Világiak Pápai Tanácsának tagja.

A Párizstól északra fekvő Troslyban élt, az elsőként alapított Bárka-közösségben. 

Több mint 30 könyvet írt a vallásról, a fogyatékosságról és a toleranciáról. Templeton-díjas (2015), a francia állam 2003-ban Becsület-renddel tüntette ki. 2019 májusában hunyt el Párizsban, 90 éves korában.