Karl König osztrák gyermekgyógyász, gyógypedagógus és antropozófus, a Camphill Mozgalom megalapítója 1902. szeptember 25-én született. Bécsben szerzett orvosi diplomát. Szakmai kapcsolatba került Ita Wegmannal, az antropozofikus orvoslás alapítójával. Megismerkedett az antropozófiai orvoslással és a Waldorf-pedagógiával, Svájcban járt tanulmányúton. Az 1920-as évek végén egy alsó-sziléziai gyermekotthonban dolgozott, megnősült, majd hazatelepült Bécsbe és gyermekorvosi rendelőt nyitott.
A náci megszállás miatt 1938-ban Bécsből Skóciába emigrált feleségével és gyermekeivel. Itt alapította meg 1939-ben a Camphill-mozgalmat, amelynek alapgondolata a fogyatékos és nem fogyatékos gyermekek és felnőttek családszerű tartós életközösségeinek létrehozása. Napjainkban mintegy száz Camphill-intézmény működik világszerte, melyekben a mindennapi élethez szükséges munka (pl. kertészkedés, állattartás, élelmiszer-feldolgozás, egyszerűbb kézműves foglalkozások stb.) mellett nagy szerepet kap a művészetterápia, a szocializáció segítése és a gyógypedagógusok általi segítségadás.
1940-ben internálótáborba vitték, de egy év múlva szabadon engedték. Folytatta orvosi, pedagógiai és kutatói tevékenységét, valamint a Camphill-mozgalom szervezését. 1964-ben települt át Németországba, a Boden-tó partjának közelében fekvő Überlingenbe, ahol életének utolsó két évét töltötte. 1966. március 27-én hunyt el.
