A delphoi jósda ősi felirata – „Ismerd meg önmagad!” – hatalmas bölcsességre hívja fel a figyelmünket. Önmagunk megismerése életutunk alakításának fontos építőköve. Aki nem ismeri jól magát, egy ponton megakad valamilyen életterületen, hisz belső fejlődésünk az önmagunkon végzett munkának és önmagunk megértésének eredménye.
Az önismeret által fedezzük fel, milyen képességeink és hiányosságaink vannak, miben kell fejlődnünk, milyen akadályok állnak a boldogságunk útjában. Ez az út segít minket abban is, hogy jobban meglássuk saját felelősségünket sorsunk és emberi kapcsolataink alakulásában.
Az önismereti út életünk egyik legjelentőségteljesebb utazása, és egyre több ember fedezi fel értékét. Lássuk hát, melyek azok a területek, ahol nagy segítségünkre lehet az önismeret!
Önelfogadás
Önmagunk elfogadása kikerülhetetlen lépcsőfok lelki fejlődésünk útján. Ha nem tudjuk elfogadni magunkat, megrekedünk, az önelfogadáshoz és az önmagunkkal való együttérzés kialakításához azonban szükség van arra, hogy tisztában legyünk érzéseinkkel, szándékainkkal, adottságainkkal. Lelki egyensúlyunk és harmóniánk fontos eleme, hogy jóban vagyunk-e önmagunkkal, ide pedig az önismereten át vezet az út.
Célok kitűzése
Amíg nem ismerjük kellően önmagunkat, azt sem fogjuk tudni, hogy mi felé szeretnénk haladni, milyen célokat tűzzünk ki magunk elé. Az önismeret része, hogy feltérképezzük saját vágyainkat, annak mentén pedig, hogy megértjük, miben kell fejlődnünk, kijelölhetjük az utat, amin haladni szeretnénk. Felfedezhetjük, milyen hivatást szeretnénk választani, mi az a tevékenység, ami feltölt minket, vagy hogy mit szeretnénk megvalósítani a párkapcsolatunkban. Könnyen belátható, hogy enélkül a belső munka nélkül valószínűleg csak sodródni fogunk az eseményekkel. Azáltal, hogy törődünk a lelkünkkel és fejlesztjük önismeretünket, egyre tudatosabban élhetjük az életünket, kapcsolataink egyre mélyebbek és értékesebbek lesznek, és megtalálhatjuk életünk célját és mélyebb értelmét.
Párkapcsolat
Minél tudatosabbak vagyunk önmagunkra, annál jobb lesz a párkapcsolatunk minősége. Ha nem ismerjük eléggé önmagunkat, nem vagyunk tisztában saját gyengeségeinkkel és erősségeinkkel, akkor nagy lesz az úgynevezett kivetítés esélye: saját sötét oldalunkat, hibáinkat a párunkban fogjuk felfedezni, és őt fogjuk hibáztatni a gondokért.
Az önismeret segít abban, hogy ne a másikat próbáljuk megváltoztatni, hanem végigmenjünk azon a belső folyamaton, ami saját változásunkhoz, idővel pedig mindkettőnk változásához, és a kapcsolatunk minőségének emelkedéséhez vezet. Ha jól ismerjük és becsüljük magunkat, kevesebb a valószínűsége annak is, hogy számunkra romboló hatású párkapcsolatot alakítunk ki, illetve hogy benne ragadunk egy ilyen kapcsolatban. Az önismeret által nagyobb lelki szabadságra is szert teszünk, ami segít minket abban, hogy ne kerüljünk társfüggő kapcsolatba.
Az önismereti úton lehetőségünk van arra, hogy felismerjük az esetleges ellentmondásokat az önmagunkról kialakított képünk és a párunk által rólunk alkotott kép között. Ez segíteni fogja a közöttünk lévő kommunikációt, és hogy megértsük egymás viselkedését és reakcióit. Az önismeret által könnyebbé válik saját szükségleteink felismerése, és nagy valószínűséggel könnyebb lesz ezeket kifejezni a párunk felé is.
Az önismeret közös úttá is válhat, amelyen a társunkkal együtt járunk: segíthetjük egymást, szövetkezhetünk arra, hogy emeljük egymást a közös lelki munka által. Megegyezhetünk például abban, hogy destruktív viták helyett építő módon, egymásnak szeretetteljes visszajelzéseket adva kezeljük a konfliktusainkat. Ehhez azonban szükségünk van arra, hogy belső utunkon meglássuk, korábban hogyan sodródtunk bele a negatív viselkedési mintákba, párkapcsolati dinamikákba, és jártasságot kell szereznünk abban, hogy hogyan tudunk új módon szembenézni a párkapcsolati kihívásokkal.
Kapcsolat a szüleinkkel,
családi minták feltérképezése
Mindannyian szeretnénk nyíltabb, őszintébb, szeretetteljesebb kapcsolatot kialakítani azokkal, akik a legfontosabbak számunkra. Sokszor azonban a harmonikus családi kapcsolatok útjába állnak olyan lelki tényezők, amelyeknek nem vagyunk tudatában. Idetartoznak a feltérképezetlen családi dinamikák, gyermekkorunk feltáratlan eseményei, esetleges traumái, valamint ezek felnőtt életünkre tett hatásai, de a féltve őrzött családi titkok is. Ha elindulunk az önismereti úton, elkezdhetjük feltárni azokat a családi mintákat, valamint korai tapasztalatokat, amelyek formálnak és befolyásolnak minket. Ezek a minták és élmények korlátozhatnak minket a szabadságunkban és a kiteljesedésünkben, még akkor is, ha nem tudunk a létezésükről. Ezért nagyon fontos e hatások feltérképezése annak érdekében, hogy új viselkedési mintákat alakíthassunk ki, illetve megszabaduljunk bizonyos káros érzésektől.
Ha a mélyére szeretnénk nézni, miből fakad az esetleges önbizalomhiányunk, megfelelési kényszerünk, miért vagyunk befolyásolhatóak, vagy épp ellenkezőleg, miért nem tudjuk elfogadni mások akaratát, akkor mindenképpen érdemes elmélyednünk abban, milyen hatások értek minket gyermekkorunkban, és be kell teljesítenünk bizonyos lelki fejlődési fázisokat, amelyeken gyermekkorunkban nem mentünk végig.
Már egészen kisgyermekkorunktól kezdve próbálunk megfelelni a szüleinknek, hogy elnyerjük a szeretetüket. Megtörténhet, hogy emiatt elveszítjük a kapcsolatot valódi önmagunkkal, és olyan életet kezdünk élni, amelyet nem érzünk a sajátunknak. Az önismereti munka azonban abban is a segítségünkre van, hogy letegyük a felvett szerepeinket, elbúcsúzzunk a visszahúzó hiedelmeinktől, és visszatérjünk valódi lényünkhöz.
Szokások
Bár a szokásaink önmagukban viszonylag jelentéktelennek tűnhetnek, valójában óriási hatással vannak az életminőségünkre. Az, hogy milyen ételeket fogyasztunk, hogy mivel töltjük az estéinket, hogy takarékoskodunk-e vagy pedig költekezünk, hogy milyen gyakran sportolunk, hogy miként osztjuk be a munkaidőnket, mind-mind befolyásolják az életünket.
Az önismereti munka segít minket abban, hogy feltárjuk, milyen szokásaink vannak, hogyan jöttek létre, és rossz szokásainkat hogyan alakíthatjuk át jó szokásokká. Elmélyedhetünk abban is, hogy megértsük, miként működnek a viselkedési minták az életünkben, miért válik valami automatizmussá. Valamikor mindannyian tudatosan döntjük el, mennyit együnk, mivel kezdjük a munkát, amikor beérünk a munkahelyünkre, milyen gyakran hajtsunk fel egy italt, vagy milyen gyakran menjünk el kocogni. Később azonban már nem döntünk – a viselkedésünk automatikussá válik. Ez természetesen következik idegrendszerünk működéséből. Ha viszont megértjük, hogyan történik mindez, akkor tetszőleges módon újjáépíthetjük ezeket a viselkedési mintákat. Rászoktathatjuk magunkat arra, hogy kevesebbet együnk, többet mozogjunk, hatékonyabban dolgozzunk és egészségesebben éljünk. Ezt a megértést azonban csak az önismeret hozhatja el számunkra.
Megbocsájtás, megbékélés a múlttal
Mindannyiunknak szüksége van a megbocsájtás képességére. A harag, a neheztelés és a megbántottság elszigetel minket egymástól. A megbocsájtás az egyetlen útja annak, hogy felszabadítsuk lelkünket a gyűlölködés és az önmarcangolás hatalma alól, ehhez azonban szükségünk van arra, hogy tudatosítsuk saját érzéseinket. Sokan el sem tudnak indulni a megbocsájtás útján, mert nem engedik meg maguknak, hogy találkozzanak a saját fájdalmukkal, ami az első lépés lenne. Az önismeret azonban segít felhozni a fájdalmas érzéseket, hogy aztán feldolgozhassuk őket. Fájdalmunk megnevezése elindít minket a gyógyulás útján. Amikor neheztelünk valakire, gyakran belecsúszunk egyfajta áldozati szerepbe. Az önismeret segít minket abban is, hogy elengedjük ezt a szerepet.
A belső munkának köszönhetően tisztább képünk lesz magunkról. Megtanuljuk elfogadni magunkat, és valódi fejlődést érhetünk el. Fontos, hogy a folyamat során ne legyünk se túl szigorúak, se türelmetlenek magunkkal, és higgyünk benne, hogy fáradozásunknak előbb-utóbb gyümölcsöző eredménye lesz. Idővel megtanulhatjuk egyfajta objektivitással szemlélni magunkat, nőni fog a felelősségérzetünk, és elérjük azokat a belső változásokat, amelyekre vágyunk.