Tudomány és spiritualitás című, legújabb könyvében dr. Rupert Sheldrake 7 szellemi gyakorlatot vizsgál mélyrehatóan, leírva mindazokat az átalakító hatásokat, amelyek ezeknek tulajdoníthatók. Az író egyedi perspektívája, amellyel ezt a témát megközelíti, abból fakad, hogy ő magasan képzett tudós, ugyanakkor mély, megalapozott spirituális tudással és tapasztalatokkal rendelkezik.
Ez a szellemi gyakorlatokhoz való tudományos igényű hozzáállás végigkíséri a művet, és az író rögtön a bevezetőben kifejti, milyen jellegű az a tudományos beállítottság, amelyet ő a magáénak vall, és amely lehetővé teszi számára a transzcendens jelenségek ilyesfajta vizsgálatát:
„Goethe a tizenkilencedik század elején teljesen más természettudományt képzelt el – olyan holisztikus tudományt, amely magában foglalta a közvetlen tapasztalást és megértést. Ez a tudomány nem azzal foglalkozott, hogy mindent elemeire szedjen szét és tagadja az egyéni megtapasztalást. A gondolat, hogy a tudomány más lehet, reménnyel töltött el.”
A szerző megosztja spirituális ébredésének sajátos útját is, amely a korai tudományos képzésének világi és ateista álláspontjától a spirituális nyitottságig vezetett, a transzcendentális meditáció korai tapasztalatain és a hindu filozófiával, valamint a keresztény miszticizmussal kapcsolatos tanulmányain keresztül.
Mindezek nyomán rájött hogy „a tudomány és a vallás közötti régimódi ellentét hamis kettősség. A nyitott szemléletű tudományos kutatások bővítik a spirituális és vallási gyakorlatokról szóló tudásunkat.”
A szerző könyvében külön fejezetet szentel a meditációnak, a hálának, a természethez való kapcsolódásnak, a növényekkel való kapcsolatnak, a rituáléknak, az éneknek és a kántálásnak, valamint a zarándoklatoknak és a szent helyeknek. Mindeközben megmutatkozik a szerző hatalmas vallástörténeti tudása és betekinthetünk széles körű tudományos kutatási eredményeibe is.
