A legtöbb válást meg lehetne előzni, ha a párok tudnák, mit kell tenni, ha „a mézes hetek véget érnek”, vagyis ha a kezdeti romantikus időszak véget ér. John Bradshaw, a Belső gyermek-könyvek világhírű szerzője, elismert terapeuta az ezzel járó lelki tüneteket posztromantikus stressz-szindrómának nevezte el. Új kutatása alapján a PRSD egy nagyon valós és súlyos pszichológiai rendellenesség, amely feleslegesen rombolja a kapcsolatokat. A szerző ebben a könyvben részletesen elemzi a jelenséget, és lépésről lépésre végezhető programot kínál az érett szerelem és az intimitás elmélyítésére, valamint egy egyszerűen elsajátítható gyakorlatsorozatot a jobb partnerré váláshoz.
Ha házastársakat kérdezünk a mézes heteikről, függetlenül attól, hogy fiatalok vagy idősek, hallhatjuk és láthatjuk annak a romantikus izgalomnak a szikráját, amely varázslatossá tette számukra az együtt töltött időt akkoriban, amikor megtalálták azt a különleges embert, akit szeretni akartak. A posztromantikus stressz-szindróma kifejezés azt a kétségbeesést, elutasítást vagy rejtett neheztelést jelenti, amelyet akkor tapasztalunk, amikor az egyik vagy mindkét partner úgy érzi, hogy elmúlt ez a kezdeti varázs, már nem szeretik őket és nem vágynak úgy rájuk, ahogyan a kapcsolat kezdeti szakaszában, vagy pedig bennük hunytak ki az érzések.
A posztromantikus stressz érzése gyakran egy pár romantikus szexuális kapcsolatának vélt vagy valódi vagy megtöréséből adódik – ezt előidézheti az ifjú házaspár első komoly nézeteltérése, az, ha az egyik fél érdektelenné válik a szexualitás iránt, egy gyermek születése, a túlzott munkahelyi követelmények, féltékenység vagy családi problémák. A legrosszabb esetben a pár lefelé húzó örvényben találja magát, aminek következménye az érzelmi feszültség, az egyre kevesebb intimitás, hűtlenség és végül gyakran válás.
Bradshaw megfigyelése, hogy túl sok – egyébként tökéletesen jó – házasság végződik válással emiatt a jelenség miatt. Traumatikus hatású ugyan, amikor az egyik vagy mindkét partner úgy érzi, hogy a szerelem és vágy, amelyet éreztek, már nincs jelen, de ez nem visszafordíthatatlan folyamat, illetve nem feltétlenül kell, hogy a kapcsolat végét jelentse.
A szerző álláspontja szerint ha el tudjuk engedni azt a feltételezést, hogy a kapcsolatunk bukásra van ítélve, az egymásba és a kapcsolatba vetett hit lehetővé teszi számunkra, hogy oly módon alkalmazkodjunk a változásokhoz, hogy újra visszatérhessenek az eltűnt érzelmek, és még sok minden más is.
- Hogyan ne essünk tehát a posztromantikus stressz csapdájába?
- Hogyan bízzunk meg újra egymásban és higgyünk a kapcsolatban?
- Hogyan távolítsuk el a múlt lehúzó terheit?
- Hogyan hozzuk vissza az elveszett érzéseket és intimitást?
John Bradshaw könyvéből választ kaphatunk ezekre a kérdésekre, valamint biztatást arra nézvést, hogy ne várjunk partnerünk változására, hanem mi kezdjünk el cselekedni szeretettel, és az eddig közösen megtett utat értékelve.
A szerző életrajza itt olvasható.
